Kardos Gergely vagyok, egy utazó, akinek húsz évébe telt, amire találkozott önmagával. Hálás vagyok érte, hogy egyáltalán sikerült.
Mert poklunkba kell mennünk mindannyiunknak, egyenként. Ott találod meg a csodád, önmagad, az Életed. Lehet ezt halogatni, de a Sorsod, a karmád végül úgyis oda visz – és kicsit belehalsz. Viszont amint újra magad fölé nősz, végre az leszel, aki mindig is akartál lenni.
Nekem a hatalommal és a mély intimtással volt dolgom mindig is. Mindkettőre a nyitott szív és az alázat hozza el a kegyelmet. Ezek miatt lehetek most itt veled.
Pokolba mentem és találkoztam önmagammal. Találkoztam az árnyékaimmal, amikkel sokáig képtelen voltam szembenézni. Találkoztam az apám szégyenével, a leuralt férfi dühével – és végül a saját traumáimmal.
A kétségbeesés legmélyén értettem meg, hogy nem szembeszállni kell velük, hanem rálátni, integrálni, átszeretni.
Így már másokban is elbírom a kibírhatatlant, a szégyent – az emberi élet súlyát és nehezét.
Ezért vagyok itt. Ezért jöttem ide.